... hogy a nagy magyar futball armada életem legfontosabb mérkőzésén pályára lépett.
A világbajnok franciákkal csaptunk össze.
Miért is oly fontos és sorsdöntő mérkőzés is volt ez?
Talán a EB-re való kijutás? - Nem!
Talán egy VB selejtező? - Neeem!
Talán olimpiai kvalifikáció? NOOOO
Hát akkor?
Kit érdekel!!
Hisz életem szerelme a TV előtt, a kanapén mellém ült.. dőlt... feküdt...
Fejét a testemen pihentetve.
YEEEEEEEEEEEEEEAAAAAAAAAAAAAH
A mérkőzés csak jelentéktelen mementó e nagyszerű pillanatban. Mit nekem Zidanne,
Trezeguet, Schumahher avagyon Pelé... csak lefekhessek mellé!!!
A pillanat megérintett és magához láncolt... immáron 3 éve.
Ezt követték felejthetetlen és felejthető pillanatok.
Az én memóriám szelektív(akár a szemétgyűjtés), így csak a szépre emlékezem.
Remélem és hiszek benne, hogy a felejthetőeket sikerül kitörölni vagy elhalványítani a TE éles elmédben, mely nap-napután ámulatba ejt, hisz Én csak egy szórakozott pék vagyok melletted.
És Te ki most e sorokat olvasod, kérlek bocsásd meg hibáimat, hisz levék gyarlónak látszó
emberke, de szívem tele szeretettel és tisztelettel Irántad.
Kérlek szeress úgyis, ha rossz vagyok!!
Mivel lepjelek meg e csodálatos ünnepen?
Verset írjak? Nem teszem, de verset szeretnék azért neked ajándékozni, nem egyet százat, és egyet a legautentikusabb előadó szájából.
Ímhol... :
Szóval 100 verset ígértem...
A többit a laptop mögött találod.
Szerelemmel csókol Apa..
